Impozáns, az A4-es formátumnál valamivel nagyobb méretű könyvet tart a kezében az olvasó, mely közel 500 oldalon nagyjából 1800 bogárfajt mutat be 700 színes fénykép és grafika segítségével. Szerzői bogarász muzeológusok, Merkl Ottó a Magyar Természettudományi Múzeum, Vig Károly a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársa. A könyv igen részletes ismeretanyagot ad a hazai bogárfaunáról. Szinte előzmény nélküli, hiszen ekkora terjedelmű, kizárólag a hazai bogárfaunáról szóló könyv még nem jelent meg.
A bevezetőből megtudhatjuk, hogy a mai Magyarország teljes egészében a címben szereplő pannon biogeográfiai régióba esik, de a régió túlnyúlik az ország határain, főleg dél és kelet felé. Nem tartozik viszont a régióba a Kárpátok íve a magas hegységekkel és az Erdélyi-medence sem. A térség bogárfaunája a területi eltérés ellenére is gyakorlatilag azonosnak vehető a magyarországi faunával
A szerzők 26 oldalon mutatják be a hazai bogarászat történetét. Ebben a fejezetben sok olyan közlés és fénykép található, melyek nyomtatásban még egyáltalán nem jelentek meg. A hazai entomológusok legismertebb alakjainak – mint Frivaldszky Imre, Csiki Ernő, Kaszab Zoltán – életpályája, tevékenysége éppúgy megelevenedik a lapokon, mint Diener Hugóé vagy Fodor Jenőé, akik koruk legkiválóbb gyűjtői voltak ugyan, de nem közöltek cikkeket, ezért még a szakközönség is alig ismeri őket.
A bogarak alaktana, egyedfejlődése és evolúciója rövid, de fontos fejezet. Magyar nyelven alig vagy egyáltalán nem hozzáférhető ismerteket nyújt. Igaz ez a következő fejezetre, a bogarak osztályozására is. A bogarak nevezéktana, családokba, családsorozatokba sorolása ugyanis kényes kérdés, hiszen minden változás érzékenyen érinti mind az amatőr gyűjtőket, mind a hivatásosokat. Különösen a 40 évnél idősebb generáció tagjai számára jelenthet nehézséget az olyan új család-, genusz- és fajnevek elfogadása, megszokása, melyek sem a régi határozókban, sem pedig a minden szakember által ismert és kedvelt „faunafüzetekben” nem lelhetők föl. Kifejezetten hasznos a 4. fejezet végén található felsorolás, amelyben a régi és az új kategóriák (családok, családsorozatok) egyeztetése, értelmezése található.
A könyv legnagyobb részét a pannon régióban élő bogarak modern rendszer szerinti ismertetése teszi ki. A szerzők az összes bogárcsaládot – mind a 114-et – bemutatják, amelyeknek fajai élnek Magyarországon. A körülbelül 1800 ismertetett bogárfaj igen magas szám, ha figyelembe vesszük, hogy a hazai fauna mintegy 6350 fajt számlál. A könyv messze nemcsak a jól ismert, feltűnő fajokat tárgyalja, melyek a legtöbb rovartani munka lapjain felbukkannak, hanem az alig ismert, milliméteres nagyságrendű apróságokat is, amilyenek például a paránybogárfélék, a penészbogárfélék, a combfedősbogár-félék. Ezekről és még számos, kevéssé népszerű bogárcsoportról nemhogy magyar nyelven nem lehet tudnivalókat találni, de a külföldi szakirodalom is zömében csak a felismeréshez szükséges bélyegeket szerepelteti. A könyv lapjain található bőséges ismeretanyagból ezzel szemben futja az élőhelyekre, a táplálkozás sokféleségére, illetve a gyűjtéskor tapasztalható sajátosságokra és még sok egyébre. Az 5–23. fejezetig terjedő közel 400 oldal harmonikusan egyesíti az utóbbi évtizedekben felhalmozódott könyvtárnyi mennyiségű irodalmi adatot, illetve a szerzők saját gyűjtési tapasztalatait.
A könyv utolsó fejezete a védett fajokról szól. A mellékelt táblázatban nemcsak a jelenlegi hazai védettségi státusz és az aktuális eszmei értékek szerepelnek, hanem a magyarországi Vörös Könyv, az Élőhelyvédelmi Irányelv (Habitat Directive) kategóriái is. Utalás történik a táblázatban a Berni Egyezmény, az IUCN Vörös Listájának besorolására is. A közösségi jelentőségű (Natura 2000-es) jelölőfajok szintén fel vannak tüntetve.
A „Bogarak a pannon régióban” c. könyv szinte valamennyi, a természetet kedvelő embernek bátran ajánlható. A gazdag, szemet gyönyörködtető képanyag önmagában is élvezhető, és a bogarak változatos világában való eligazodást nagyban megkönnyíti. (Sőt, egyesekben azt a téves képzetet is keltheti, hogy a bogarak felismerése valójában egyszerű feladat.) A művészi kivitelű, részben szabadföldi, élő állatokról készült, illetve preparátumokat bemutató fényképfelvételek olykor valóságos technikai bravúrnak tekinthetők a példányok kicsinysége miatt. A munka sokoldalú felhasználhatóságának titka azonban csak részben fakad a bőséges illusztrációból és a megfogalmazás közérthetőségéből. A természetjáró laikust és szakembert talán leginkább azok a „kulisszatitkok fogják meg”, melyek az általuk megfigyelt fajok viselkedésének sajátosságait tárják föl. Az állatrendszertant tanuló, bogarakból beszámoló egyetemi hallgatónak e könyv éppúgy segítségére lesz, mint a rovarászatot napi foglalatosságként űző szakembernek, muzeológusnak, alkalmazott entomológusnak. De nem hiányozhat a természetvédelemben tevékenykedők polcáról sem.
Szél Győző